Bizonyára sokan észleltétek már a következőket; a buszon, metrón, vagy az utcán sétálva arra leszel figyelmes hogy előnyös külsejű hímegyed egy vizuálisan visszamaradottabb nővel sétálgat vagy ölelkezik ésatöbbi. Elsőre értetlenül szemléled a dolgot, majd kiábrándulsz minden addig remélt vágyadból, hogy 1: te igenis egy jó nő vagy, 2: a nagy szerelem igenis meg fog találni 3: egy hozzád mérten jópasi kinézetében...Na erre meglátsz egy herceget Shrek-nével és nem tudod hova tenni a dolgot. Segítek... 

 Az a különös az egészben hogy nem is szándékoztam ma blogot írni, valahogy mégis megihletett az egész nap...

"- Látsz akár egy képen is mosolyogni?
Nem tudtam mit feleljek, a képek önmagukért beszéltek. A Születésnap lehetett volna egy temetés is, csak a szines lufik a háttérben, a csillogó ruhák emlékeztettek rá: ez egy születésnap volt és én is ott voltam.
A smink meg...a tökéletes púder sem takarhatta el a szomoruságot, amely a színlelt nyugalom alatt rejtőzöt. Talán akkor nem vettem észre, mert lefoglalt az italom elfogyasztása, de tény, hogy így visszanézve nem lehetnek kétségeim: szenvedett.

 Én beengedtem azonnal. Nem kellett kétszer mondani.
Imádtam a filmet is, valamint az alapjául szolgáló könyvet (John Ajvide Lindqvist: Hívj be!). Nem valami ócska véres-vámpíros sztoriról van szó, de mégcsak nemis az Alkonyatos szexi-sápadtan kómás vámpírkliséről. 

 Az elmúlt másfél hónap azt hiszem kivett belőlem egy keveset, és a "marhalelkes" Dessy helyett csupán egy 50%-os picit se lelkes Dessy maradt.

 A KARÁCSONY furcsa egy dolog. Néhány nap az évből, mégis több idegeskedéssel, pénzköltéssel és kreativ agymunkával jár, mint a legtöbb stresszes helyzet együttvéve, egész év alatt.

 Igyekszem tárgyilagos maradni, valamennyire objektív és kevésbé engedni a saját - természetesen eltúlzott - negatív véleményemnek a dologgal kapcsolatban.

 Nem kenyerem kiteregetni a magánéleti problémáimat és a családi válságainkat az inerneten, főleg nem itt, de meglepő ihletettséggel ébredtem a kudarcokkal teli hétvége után, szóval muszáj írnom pár sort.

 Gondolom mindenkit furdal már a kiváncsiság, hova is vettek fel. A BKF-re, ko-média szakra, ezt jelöltem be utoljára. Nos igen, nem repesek a boldogságtól, dehát ez van, már megbarátkoztam a ténnyel, na meg szép modern az épület és az Örsön van, elég pofás. :)

Azonban nem ilyen egyszerű a történet, valószínűleg halasztok ám erről most nem írok részletesen,majd talán máskor...

Szeptember van, valahogy mindig is utáltam, én nem tartoztam azok közé akik nyáron elunva az életüket végül mindig visszavágytak az iskolába.. én feltaláltam magam, akiket szerettem azokkal találkoztam, beszéltem, minden nyárra kitaláltam magamnak célokat és meg tudtam volna szokni a 11-kor kelést is.
És most ismét itt van ez a hónap, de a sulikezdés elmarad. Minden véget ér egyszer - azt mondják. Hát igen, és nagyon sok minden hiányozni fog.. az első óra előtti fél óra szünet, amikor kb 4-en voltunk a teremben, reggeliztünk és próbáltunk nem visszaaludni a padon ülve :) vagy a lányvécé, a lógások gyakori színtere.. az utolsó tesiórák amik valahogy mindig kimaradtak nekem.. na nem nosztalgiázgatok, az mindig olyan ciki lesz a végén.

A "függöny fel" persze nemcsak az iskolára vonatkozhat. Míg nyáron azt csináltam amit akartam, most valahogy ez a Szeptember súlyt rakott minden tettemre és felelősséget a döntésekre, olyan mintha mindenki elvárná hogy ebben a hónapban valamit elkezdjek és még értelme is legyen.. Persze igazuk van, de hát tudhatnák, hogy nem vagyok az az otthonülős fajta, egy nap után már kilóméter hiányom van és szocializálódnom kell. Csak idegesítő és frusztráló az a tény hogy bármit teszek, az kommentárokat vonz maga után, "nem értelek" tekinteteket és szemöldök húzogatásokat. Na de ha ez az ára az "Önálló Évemnek", akkor legyen. Remélem a következő beírásomban már konkrétakat tudok mindenkinek írni hogy mi lesz és hogy velem a következő egy évben.. addig megtartom magamnak a bizonytalant:)

Sok sikert azoknak akik még a sulipadban szenvednek és kitartás:)

 Akit esetleg furdal a kiváncsiság legutóbbi bejegyzésem óta, hogy hogyan sikerült az emelt érettségim annak elárulhatom: jóól!
 Igaz, előző este alig bírtam elaludni, és még reggel a metrón is a fos nyelvtan tételeimet nézegettem, és odaértem 1 órával előbb, de legalább nem azt a három tételt húztam ki amiket utáltam (nevezetesen Illyés, Tandori Dezső és Szerb Antal..) hanem Vörösmartyt. Őt elég jól tudtam, bár hírtelen a születési évszáma sem jutott eszembe:O Még jó hogy az nem is volt lényeg..elég sokat tudtam beszélni a Csongor&Tündéről.
A nyelvtan meg.. a névmásokat húztam. Mivel az iskolában 6 éve nem tanultunk nyelvtant, nem ezen az utolsó két hónapon múlt. Szóval az kissé döcögősen ment de ez van.

Mikor kijöttem fellélegeztem és mintha egy mázsától szabadultam volna meg komolyan, úgy éreztem..
Ma megyek sminkatnfolyamra amit várok nagyon, meg vásárolgatok szóval CSAJOS NAPOM lesz :PPP

Remélem már mindenki túlesett az érettségiken!:) Mármint az emelten.. a többi már gyerekjáték lesz XD