Ahogy ma alámerültem a nyugati aluljáró fülledt tömegébe és színkavalkádjába, rájöttem hogy aki a leginkább kiváncsi a pesten [nem budaa] élő különféle emberekre, kultúrákra, annak elég pár percet eltölteni ezen a helyen. Persze nem minden csoportot talál meg itt, de a társadalom szélére sodródott életeken keresztül a vízipipákon és hastánckendőkö át egészen a szado-mazo ruhákig minden megtalálható itt. Minden és mindenki, akiket nem mutogatna a főváros.
Először is le kell szögeznem: imádom a fővárost és mindezen sorok nem ellene hanem érte születtek, nem kultúrákat lenézve hanem társadalmat kritizálva és legfőképpen az én véleményemre alapozva.:)
A Nyugati már a felszínen egészen sokféle dolgot kínál, ám éjjel nem ajánlatos egyedül közlekedni, szorítkozzunk a nappali órákra, ha túristáskodnánk egyet a környéken. A kombínó alatt azonban egészen a Westendig fantasztikus látványosságok várnak ránk. Itt is sok mindent kínálnak az emberek, van aki saját magát is. A villamoslejárók, az ellenőrök és a Burger között számtalan csodás, napbarnított hölgyemény sétálgat egész nap a tűsarkúiban, reméljük megéri nekik. Egyébként a jegyautómatákkal vigyázzunk, nekem a múltkor párbajt kellett vívnom egy hajléktalan uriemberrel aki nem hagyta (!) hogy jegyet vegyek magamnak, ezért hősiesen kűzdött velem egy 50 forintosért. Hiába sietett bajtársa a segítségére és hiába mutatkoztak az ellenőr bácsik semlegesnek mint Svájc, mégis én győztem..
Ha továbbhaladunk, láthatjuk a kétoldalt lévő ruhaboltokat. Talán első ránézésre teljesen hétköznapinak tűnnek, de senkit ne tévesszen meg a látszat: rengeteg kincsre bukkan az aki rászánja az időt. Én például itt vettem meg életem legszebb szivárványos övét, amire sok ideig vadásztam. Valamint lehet itt vásárolni szuper áron bikiniket, táskákat, esernyőket, nővérke jelmezt...ja igen, az is van. Meg piros latex mini és fehér szexis fehérnemű. Igazán remek.
Ahogy mindezen dolgoktól el tudjuk szakítani tekintetünket, láthatjuk a sörözőket és egy fotóautómatát, ami - még ilyen környezetben is - működőképes, tehát becsüljük meg.
Az egyik hívogató borozóból cigányzene szól, igazán kellemes, és mivel mégcsak fél 11 felé jár az idő, a mámoros állapotban lévő személyek száma is éppen megfelelően kevés ahhoz hogy tovább folytassuk utunkat az aluljáróban.
A következő látványosság az arab/indiai/nemtudom árusok, akik kendőket, hastáncruhákat és vizipipákat árulnak. A tömény füstölőzést azért kissé hatásvadásznak tartom, dehát a vevőkért bármit.
Na és ezek után mondja bárki, hogy nem látott még mindent! Jó.. igaz.. a Westendhez közeledve még láthatjuk a sakkozó bácsikat, és pillantást vethetünk a roma hölgyeményre aki viszont kártyát vetne inkább vagy tenyérből olvasna, esetleg találkozhatunk az eredeti-vadonatúj-olcsó parfümárussal.
Tudom, mindenki látta már ezeket a dolgokat, de azért érdekes abba bele gondolni hogy mindebből mennyit akarunk megmutatni pl a túristáknak akik ellátogatnak Budapestre. Én személy szerint minél többet. Csak van amire nem találnék szavakat és nem tudnám hogyan fordítani...és ettől tartok egy kicsit.
