Az elmúlt másfél hónap azt hiszem kivett belőlem egy keveset, és a "marhalelkes" Dessy helyett csupán egy 50%-os picit se lelkes Dessy maradt. Persze az ember egy elég jól felépített rendszer, nem omlik össze csupán attól mert az életkedve felét elvesztette, vagy mert közbejöttek olyan tényezők az életébe, amiktől legszívesebben önként ugrálna le a Taigetoszról. Nem ám. Mi kitartunk, vagyis próbálunk és még mosolyt is erőltetünk a pofikra, mert akkor szebbek lesznek a ráncaink öreg korunkra.:)

De azért mindig van egy pont, amikor kicsit ELÉG. Nem az 50%-osra amortizált Dessyről beszélek. Hanem arról ami most van, vagyis a 25%-osról. Igen ám, időközben újabb dolgok történtek, amik talán egy 100%-osan tökéletesen teljesítő "engem" nem törne le nagyon, csak picikét, de jelen helyzetemben ez elég is volt ahhoz hogy újabb százalékok mondják fel a szolgálatot. Tudom amúgy hogy van akit ez nem érdekel, illetve ide téved erre az oldalra, neki lát az olvasásnak és épp ebben a pillanatban rájön hogy sok értelme nem volt..de azért jobban szeretem kiírni ezeket magamból, szóval bocsi..

 Elég annyi, hogy aki mostanában akarna velem beszélni vagy találkozni, esetleg úgy érzi hogy elhanyagoltam, az tartson ki még, mert nem mostanában lesz az hogy újratöltődöm 100%-ra és minden happy lesz.
Addig meg nem kell tudomásul venni, hogy néha ilyen néha olyan vagyok, ez van, hogyha Te is 25%-os leszel és az Indító gomb megnyomása is fáradalmat fog jelenteni reggelente, akkor majd meglátod miről beszélek itt. Ja és még valami: ha egy 25%-osan működő valakivel találkozol, eszedbe ne jusson segíteni rajta, netán boldogságos pillanatokat okozni...mert ha utána megint egyedül marad nem marad belőle más csak egy 15%os kis valami...