Gondolom mindenkit furdal már a kiváncsiság, hova is vettek fel. A BKF-re, ko-média szakra, ezt jelöltem be utoljára. Nos igen, nem repesek a boldogságtól, dehát ez van, már megbarátkoztam a ténnyel, na meg szép modern az épület és az Örsön van, elég pofás. :)

Azonban nem ilyen egyszerű a történet, valószínűleg halasztok ám erről most nem írok részletesen,majd talán máskor...

Szeptember van, valahogy mindig is utáltam, én nem tartoztam azok közé akik nyáron elunva az életüket végül mindig visszavágytak az iskolába.. én feltaláltam magam, akiket szerettem azokkal találkoztam, beszéltem, minden nyárra kitaláltam magamnak célokat és meg tudtam volna szokni a 11-kor kelést is.
És most ismét itt van ez a hónap, de a sulikezdés elmarad. Minden véget ér egyszer - azt mondják. Hát igen, és nagyon sok minden hiányozni fog.. az első óra előtti fél óra szünet, amikor kb 4-en voltunk a teremben, reggeliztünk és próbáltunk nem visszaaludni a padon ülve :) vagy a lányvécé, a lógások gyakori színtere.. az utolsó tesiórák amik valahogy mindig kimaradtak nekem.. na nem nosztalgiázgatok, az mindig olyan ciki lesz a végén.

A "függöny fel" persze nemcsak az iskolára vonatkozhat. Míg nyáron azt csináltam amit akartam, most valahogy ez a Szeptember súlyt rakott minden tettemre és felelősséget a döntésekre, olyan mintha mindenki elvárná hogy ebben a hónapban valamit elkezdjek és még értelme is legyen.. Persze igazuk van, de hát tudhatnák, hogy nem vagyok az az otthonülős fajta, egy nap után már kilóméter hiányom van és szocializálódnom kell. Csak idegesítő és frusztráló az a tény hogy bármit teszek, az kommentárokat vonz maga után, "nem értelek" tekinteteket és szemöldök húzogatásokat. Na de ha ez az ára az "Önálló Évemnek", akkor legyen. Remélem a következő beírásomban már konkrétakat tudok mindenkinek írni hogy mi lesz és hogy velem a következő egy évben.. addig megtartom magamnak a bizonytalant:)

Sok sikert azoknak akik még a sulipadban szenvednek és kitartás:)