"- Látsz akár egy képen is mosolyogni?
Nem tudtam mit feleljek, a képek önmagukért beszéltek. A Születésnap lehetett volna egy temetés is, csak a szines lufik a háttérben, a csillogó ruhák emlékeztettek rá: ez egy születésnap volt és én is ott voltam.
A smink meg...a tökéletes púder sem takarhatta el a szomoruságot, amely a színlelt nyugalom alatt rejtőzöt. Talán akkor nem vettem észre, mert lefoglalt az italom elfogyasztása, de tény, hogy így visszanézve nem lehetnek kétségeim: szenvedett.
- Nem, azt hiszem nem mosolyogsz igazán.
Feleltem végül mert még mindig a válaszomra várt, rám nehezülő tekintetétől pedig szabadulni akartam. Ha belenéztem nekem is sírnom kellett. Így félrefordítottam a fejem és bólintottam. - Igen, semmi kétség, nem érezted jol magad. Talán.. ha máskor többet innál. Vagy talán  hogy mégis boldogabb pillanatnak maradjon meg;ne készítsünk fotókat. Egyet se. - mondtam és önző módon eszembe jutott hogyha most se csináltunk volna képeket, talán nem kéne hallgatnom őt és nem kéne rosszul éreznem magamat miatta.
Erre ő meglepő módon felegyenesedett, félrebillentette a fejét és rám mosolygott.
- Igazad van.
Hogy megint csak álmosoly volt-e? Nem tudom. Esküszöm nem tudtam eldönteni, azt hittem igen, hogy ez most valódi, de mikor elfordultam, a távozásomkor hallott remegő sóhaj újabb kétségeket ébresztett bennem. "