A KARÁCSONY furcsa egy dolog. Néhány nap az évből, mégis több idegeskedéssel, pénzköltéssel és kreativ agymunkával jár, mint a legtöbb stresszes helyzet együttvéve, egész év alatt.
 A szeretet ünnepének nevezzük, de tényleg erről szól? Szerintem amig az ember fiatal, addig egy kivánságlista az egész nagyjából; leirjuk mit szeretnénk kapni, végig gondoljuk mit szeretnénk adni. Felnőttként ehhez hozzáadódik, hogy kikkel szeretnénk elfeledtetni az egész éves nemtörődömséget és aljaskodást néhány apró ajándék fejébenl, gyertyafényes mosolyok kiséretében. Ez a helyzet, de lehet tévedek, hiszen én senki olyannak nem vettem idén semmit, akit nem szeretnék, és csak jóvá akarnék tenni pár dolgot. (Hiába, a válság..haha)
A legfontosabb persze, hogy azokkal töltsük el ezeket a pillanatokat, akik igazán megérdemlik és akik tényleg fontosak. Nálunk nincs nagy család, de a barátok kárpótolnak mindenért, azt hiszem. Sőt! Nem tudom átérezni azok fájdalmát akik végig szenvedik az ünnepeket egy rakat félidegen, "távoli rokon" mellett és még jópofit is kell vágniuk az egész dologhoz. Juj.
 Hozzánk csak pár közeli barát jött el, akikkel igazán a SZERETET ünnepének éreztem, semmiképpen sem a "szeretnék túl lenni rajta" dolognak. Persze van mindig aki nem lehet ott, mert a távolság, vagy akármi elrontja kissé az egészet (talán azért, nehogy túl nyálas legyen az egész,meghát akkor miről irnék itt??), de szeretném azt hinni (hoppá, itt egy SZERETNÉK!) hogy az illető(k) tudják ha rájuk gondolunk. Annak ellenére hogy ez tényleg szuper karácsony volt nálunk, egész végig hiányzott valami, illetve valaki...

Remélem jövőre még sokkal jobb lesz az egész, és hogy ezek a sorok a gondolatokkal együtt, valahogy az éterben eljutnak a címzetthez.:) És mára ennyi. Mást nem is SZERETNÉK.