Na már most, ha valkiben ez esetleg kérdésként felmerülne, rögvest megválaszolom: igen, elmentem magyar emeltszintű érettségire. Túl egyszerű lett volna a törit választanom amit a fél osztály, én meg nem vagyok egy egyszerű eset, úgyhogy hűnek maradtam magamhoz és felvállaltam hogy az egyetlen diák vagyok a Trefortból aki ezt a bánatos emelt magyart akarja letenni.
 Talán az is benne volt, hogy mikor leadtam Sasi magyar faktját a személyemet érő alaptalan és sértő kis dolgai miatt, bennem volt az az érzés, hogy úgy fogok bemutatni neki még egyszer, hogy "Ezt neked, látod ÉN megcsináltam az alapmagyarommal..bocccsss!" Na és meg is történt. És nem szoktam gyakran ilyet mondani/írni, de tényleg büszke vagyok magamra. Nem csak azért mert különösebben nem izgultam és nem nyavalyogtam végig az egész érettségi időszakot, hanem mert megírtam 5-ösre úgy a magyart, hogy két évig alapmagyarra jártam (aki tudja tudja, aki nem az nem,hogy ez mit jelent.), hogy az ismerőseim közt 1 azaz egy ember volt csak aki szintén emeltezett ebből a tárgyból és senkitől nem tudtam úgymond "tanácsot" kérni, hogy te hogyan tanulsz, cseréljünk tételt, stb...
 És így lett 68%. Mi tagadás örültem volna többnek, mivel az utolsó héten tényleg azzal keltem és azzal feküdtem hogy magyarmagyarmagyar (mindezt tettem emelt fejjel, méltósággal és 7 sulimentes nappal..:P), de most így állunk. Fellebbezek mindhárom esszében még pontokért, plusz egy feladatban a tesztes résznél.

Olvasgattam a neten hogy egyesek szerint az emelt magyar nagyon nehéz volt és titkárnőknek való meg ilyenek. Hát, ki kell hogy ábrándítsalak titeket, de NEM, az tény hogy kurva szubjektív az egész javítási mód meg szemetek a javítótanárok, de hogyha (csak a saját példámat nézve) végigrágod magad egy összefoglalós könyvön, meg még két részletesebben és minden tételt átolvasol, akkor túl nagy meglepetés nem érhet. (Számomra a vég az lett volna ha kikapok egy Parti-Nagy Lajos verset, akkor asszem sírórohamot kapok és elhagyom a termet.) De szerintem meg lehetett írni 5ösre, mégha jóval nehezebben is mint más tantárgyakat. (Igen, ezt írtam..lehet beszólogatni de én így gondolom.)

Most megyek valami kaját összedobni magamnak. Ja és halljátok olyan könyveket vettem meg kidolgozott tételekkel, hogy...áá az egyik az egy kész vicc,olyan dumák vannak benne.:D ma legközelebb majd kitárgyalom. Pucee mindenkinek

Fáradságos munkával megírt éves beszámolónkat nem hagyom hogy kárba vesszen, így felteszem ide, akit érdekel az olvasgassa:) Íme:

Ismét eltelt egy év, s lassacskán mindannyiunkban tudatosulni kezdett a tény, hogy márcsak egyetlen egy van hátra. Néhányan abban reménykedtünk, hogy a tizenegyedik egy könnyű, laza tanulással eltöltött év lesz, ahol már csak a faktokon kell figyelni, ám ez az álmunk hamar szertefoszlott, mert minden tanár megkövetelte a házi írást, függetlenül attól, hogy akarunk-e a tárgyából érettségizni, vagy nem.
Kissé át is rendeződtünk; tanárok jöttek, mentek, és persze diákok is, de azok főleg mentek… Az évet Misi nélkül kezdtük, és Vámos nélkül fejeztük be.
 Az év eleji hajtás később sem változott, a faktokon mindenki próbálta a legjobbat nyújtani, ha már fordított helyzetben a tanárok (a legtöbb esetben) ugyanezt tették. Legtöbbünk pozitívan csalódott, mert jók voltak az órák, hiszen aki ott volt, azt érdekelte az adott tantárgy, nem pedig csak kötelességből ült be az órára.
 Alig volt közös óránk, de ahhoz éppen elég hogy milliószor elhangozzanak a szokásos mondatok, pl: „Mi lesz így magukból?”, „Ez már beleszámít a felvételibe!” vagy „Hogy fognak így leérettségizni?” és „El kéne kezdeni tanulni!”. Most megemlíteném a tanároknak, hogy az osztályt ismerve hasztalan ezeket ismételgetni, ez rajtunk már nem segít (azért nem mert mi már így is okos, ügyes, szorgalmas diákok vagyunk persze).
 Már a második hónap után vártuk az év végét. Na nem azért mert majd megszakadtunk a tanulásban, csak MAJD MEGSZAKADTUNK A TANULÁSBAN! Úgy éreztük sokkal többet várnak tőlünk, mint amit teljesíteni tudnánk, ám ez lassan kezd bebizonyosodni, hogy még semmi ahhoz képest, ami ránk vár az utolsó évben (jaj bocs hogy eltértem a tavalyról..).
Kész megváltás volt, mikor eljött a félév, bár addigra egész sokan „feladtuk”. Fakultáció leadások, felvételek, és váltások. Mind megesett. Persze vannak, akik már elsőre is jól választottak, így ilyen problémájuk nem akadt. Aztán lassan ráéreztünk, és belejöttünk. Kezdett rutinszerűvé válni az, amitől kezdetben még rettegtünk.
 A tanulás mellett az idén a mi évfolyamunk kísérte a nomádtáborba a 9. évfolyamot és ballagtatta a „nagyokat”, így ezekkel is akadt munkánk rendesen. A hajnali orgona „szerzés” örök emlék marad, azt hiszem mindenki számára, csakúgy, mint az egész délelőttön át tartó iskola díszítés; Bár lélegzet elállatóan gyönyörű a napfelkelte a Gellért-hegyről (mínusz három csokor orgona és szinte tökéletes), de ez nem von le abból a fárasztó munkából, ami utána várt ránk az iskolában. Ám megérte. Nagyonis. Pár tanár elmondása alapján, ilyen szépen és gazdagon még soha nem volt feldíszítve a folyosó és a 11, 12-es osztálytermek. Közhely, de rombolni mindig egyszerűbb, mint építeni, ez be is bizonyosodott mikor le kellett bontanunk a díszeket. Valahogy gyorsabban ment…
Mellesleg a szalagavatóra két tánccal is készült a 11. és páran keringőztünk is – ami mindenféleképpen élmény volt, amellett, hogy kemény feladat (észrevettétek, hogy mennyi kemény feldat várt ránk az évben?..). Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy nagyon jól sikerült a szalagavató, az osztályunk kitett magáért. (A miénk is ilyen legyen ám, kedves 10. évfolyam!)
 Év végén akadtak nem is kevesen, akik érettségiztek az osztályunkból is, például angolból, informatikából, vagy éppen földrajzból, így – meg egyéb okokból – az év utolsó hónapjaiban már eléggé kevesen képviseltük „A 11.B” – t (a tanárok szempontjából ez nem is volt olyan rossz…”a zajos tényezők száma csökkent, yeah!”)
 Miután az érintettek letudták az érettségiket, tanáraink újabb feladat elé állítottak minket, néhány feladatlap képében, amellyel felmérhettük tudásszintünket (Fábián tanár úrral kisérettségit is csinált az osztály.) Hát arra a hangsúlyos megállapításra jutottunk, hogy NAGYON JÓ, hogy hátra van még egy évünk!
Ennek ellenére, az osztály kezdett rájönni, hogy csak magának tanul, és hogy iszonyúan gyorsan közeledik a 12. évvége.

Most pedig pár szót az osztálykirándulásunkról: Ebben az évben az osztály a gyönyörű magyar pusztába (alias Hortobágy) ment Tóth Tímea tanárnővel (alias Timi néni) és Kubicza tanár úrral (alias Kubicza tanár úr), hogy eltöltsön együtt feledhetetlen három napot.
A ránk jellemző idő stimmelt: a szakadó eső és a 40°C – os meleg váltotta egymást, úgy 10 percenként. Minden nap teljesen bőrig/bugyiig áztunk.
Első nap ebédre értünk oda, így gyorsan lepakoltunk az erdeisuliban, ami a szállásunk volt három napig (és ahol bent szigorúan csak papucsban lehetett közlekedni!). Megvártuk, amíg elcsitul az eső, majd a lovarda melletti kis asztaloknál megebédeltünk – a szabadban, mert ekkor épp nem „esős 10 perc” volt - majd elmentünk boltba, körülnézni a faluban, valamint meglesni egy vásárt és a tájházat, ahol előtört szunnyadó gyermeki énünk és rávethettük magunkat a színezőskönyvekre. A nagy nézelődés közben gyorsan leszakadt az ég, nehogy száraz ruhában menjünk vissza a szállásra. Hazaérve – egy jó forrózuhany után – voltak, akik pihentek a szobákban, mások birtokba vették a pingpongasztalt. Este az osztály egy része szemét a tv-re szegezve, végigizgulta a meccset, majd Kubicza tanár úr takarodót fújt. (Nem sípba, csakúgy mondta simán, hogy „menjetek aludni”.)
Másnap elmentünk egy kicsit hosszabb lélegzetvételű túrára. Kisvasutaztunk aztán kirándultunk pár órácskát és szereztünk szép harci sérüléseket. Nagyon jó időnk volt hozzá, be volt ugyan borulva, de legalább nem kellett kánikulában gyalogolni. Azért páran megmártóztak az egyik tóban. Ebéd után néhányan elmentünk a boltba Timi nénivel, és gyorsan bőrigáztunk, nehogy kimaradjon a napirendből. Ki a vizes cipőjétől szabadult meg hazafele menet, ki a pólójától, ki a … ja, a többi maradt. Késő délután meghallgattunk egy előadást a hortobágyi élőhelyekről, és majdnem láttunk pár fantasztikusan szép képet is, de túl világos volt hozzá így egy részét csak odaképzeltük. A nap végén megnézhettük a naplementét, ami feledhetetlen volt, majd a Tanárnővel gyilkosoztunk valamint vérremenő pingpongmeccseket játszottunk. Az utolsó kör gyilkososba még Kubicza tanár úr is beszállt, mint papné, így eléggé jó hangulatú volt a dolog, és egészen osztályprogram-szagú (mert mi szeretjük a közösségi játékokat, bizony!)
 Az utolsó napunkon szakadó esőben meglátogattunk egy állatfarmot, ahol mindenféle helyi háziállatokat nézhettünk meg. Az időjárás jóvoltából az egész osztály csavarhatta a ruháiból a vizet mikor hazaértünk. A vonathoz menet szerencsére megkímélt minket az eső, így a legtöbbünk egy viszonylag száraz ruhában tudott hazautazni.
 Az évvégét már mindannyian vártuk, s nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztuk, hogy magunk mögött tudhatjuk a 11. évet is.
Összegezve az idei évet: himnusz, faktok, tanulás, kávé, tanulás, félév, szalagavató, ruhatározás, ballagás, orgona, sok levél, mind a folyosón, kirándulás, sok nevetés, sok eső, év vége, jövőre mínusz egy kémia, mínusz egy fizika, és ennyi. 

 

 

Valami ilyesmi gondolattal számolok, mikor belépek abba a terembe ahol az érettségi feladatsort kell majd kitöltenem. Persze lehet hogy utána megkönnyebbülten távozom..vagy ki tudja.

Év elején még nagyon messzinek tűnt az érettségi időpontja, most meg alig van két hónapunk. Őrület. Épp töri esszét írok, és rájöttem, hogy a szivatás ott kezdődik, hogy olyan témát tesznek be a rövid esszének amiről órákig irogatnál, a hosszú esszébe meg valami halál gagyi kérdést kapsz amit pár sorban lerendeznél.:)

Az iskolai rémségek mellett meg kell említenem azt is, hogy újabban másodállásban partikat szervezek pár barátommal, így aki úgy dönt, hogy a  szombat estéjét egy egészen "más"fajta helyen kívánja eltölteni, annak tudom ajánlani az Angus Pubot, a Dohány utcában, ahol az alibis bulikat szervezzük^^ (Mond ez annak a párszáz embernek valamit aki anno Alibibe járt..:P) Most szombaton például Nőnapi Partyval várunk minden drága érdeklődőt!

Nos, azt hiszem mára ennyi, igyekszem felfrissíteni az agyi kapacitásomat és legközelebb valami jópofa témával előrukkolni. Most csak belerázódom a blogolásba, ennyi...na meg persze ?várom? a májust és azt hogy végre beléphessek és felhagyhassak a reménnyel..:)

pucee, lilla

u.i: Jesszusom!!!! Elfelejtettem rendesen, hogy azóta - kisebb késéssel, de - megjelent a Holnap Magazin által kiadott 'Téli menedék' c. könyv, melyben rengetek szép írás és az én egyik novellám is megtalálható, akit érdekel!!:)

 

 Elég régen nem írtam ide, ennek oka az volt hogy semmi érdemleges témát nem találtam és sajnáltam volna az én és a ti időtöket pazarolni valami szemétre. Azzal úgyis tele van az univerzum.
 Lehet hogy most is unalmas lesz a dolog, de fontosnak érzem kiírni magamból. Nemég kaptam egy megjegyzést az egyik osztálytársamtól..konkrétan közölte velem hogy egyáltalán nem fogom fel a művészetek lényegét és semmi esetre se menjek művészeti szakokra. Csak azért írok most erről, mert ez nem az első hasonló megjegyzése volt már neki. (Igen, hátul is van szemem/fülem, meg gondolatolvasó is vagyok:P) Abszolúte sértettséget éreznék abban az esetben ha nem lennék antiszociális lélek, és nem szarnám le (óh, bocs, de kultúrálatlanságom szókincsemben is megmutatkozik) mások véleményét.:) Mellesleg ez az egész onnan ered hogy nem járok magyarfaktra és egyesek szerint ez az án hibám mert nem vagyok képes elfogadni azt hogy a tanárnak nem tetszik amit írok meg nem fogadom a rossz kritikát. Az igazság az, hogy a kritikával nincsen bajom, az értelmetlen lehúzással viszont annál inkább. Ha Te, kedves olvasó lelkesen végigböngészed az eddigi írásaimat rátalálsz egy olyanra, amiben épp erről írok: ez a tanár volt az aki életemben először képes volt 4-est adni nekem. (Nem gáz amúgy, Ady is 3-as volt magyarból a suliban..)

Azon a bizonyos napon pedig, mikor megkaptam hogy nincs érzékem a művészetekhez, az történt, hogy a dolgok legaljának neveztem egy verset, amit a fakton gyártottak és a következőképpen nézett ki: újságból kivágott és tetszés szerint a papírra illesztett szavak összessége alkotta a verset, amit mindneki úgy olvasott ahogyan csak akart. Még mielőtt mindenfajta undok levelet kapnék amiatt hogy bántom a modern művészetet, tisztázzuk, én imádom a művészetet. Színházat, festményeket, könyveket, verseket, a sminkelést (ha már itt tartunk, az is egy művészet.), igazából bármit ami megfog. Én magam is tudok és szeretek festeni,rajzolni, írni. De bocsánat hogy nem esem hanyatt egy 9 - jóesetben magyar iránt  'érdeklődő' - diák órai munkájától. 

Megértem amúgy ha valakiket irritálok. Az őszinteség mindig irritáló tud lenni, én is csak azért nem utálom, mert a hazugság és a képmutatás sokkal idegesítőbb. Na meg ahogy beszélek, hát gáz, nem használok szofisztikált kifejezéseket túl gyakran, de ez azért van mert szerintem nem az mutatja meg az ember lényegét és az hogy milyen is valójában, hogy hogyan beszél, hanem hogy MIT mond. Persze ez csak az én ősbunkó, művészetekhez nem értő személyem szerény és értelmileg csökött véleménye. Ez van.

U.i: Kedves Olvasóim! November végén megjelenik majd egy, a Holnap Magazin által kiadott könyv, melyben az én egyik novellám is helyet kapott!:) A részletekről még írok, és akit érdekel, karácsnyra meg is szerezheti;)

 Éppen Szex és New Yorkot nézek... Illetve most pont reklám van a két rész között. Még jó, hogy két rész van, meg is őrülnék ha az egyetlen nézhető sorozatból is csak egyet adnának. (Úgy értem nyáron. Mert év közben megy mindenféle jó, pl Jóbarátok vagy SzüliFelik..)
 Kb két éve a suliban az ofőnk kifejtette véleményét a szinglikről. Hogy az egy betegség (csakúgy mint szerinte a homoszexualitás...) és hogy nem szabadna engedni, támogatni meg főleg nem, ahogy ezt néhány magazin teszi. Sokan - természetesen főleg férfiak - úgy vélik, a nők dolga otthon maradni, gyereket szülni és mosogatni.
Mit ne mondjak, az én feminista felem eléggé lázadozik ez ellen. Íme a problámák, amennyiben rám vetítjük az ideális-minta-nő képét, amelyet néhány szexista alkotott:

1: Nem akarok házasságot. Templomit meg pláne nem. Nem hiszem hogy két ember között a legfontosabb dolgot egy puccos vacsora meg egy hatalmas, fehér ruci jelenti... Na nem mintha nem lennék romantikus lélek (mert az vagyok,oks?:D), de ma napság a romantika egy jelentését vesztett kifejezés lett. Én olyat szeretnék max, hogy szép színes ruhában, a színes avaron egy eljátszott esküvőm lenne^^wow.

2: Nem vagyok anyatípus. Nem...bocs ez így pontatlan: utálom a gyerekeket. Tudom, azt hittétek, hogy az eddigi Dessy-kép már nem módosulhat jobban a negatív irányba, tekintve hogy nagyon antiszociális és olykor bunkó tudok lenni, de hát ez van. A gyerekekkel nem tudok mit kezdeni, habár magamat is inkább annak tartom mint felnőttnek, de az más. Főleg a csecsemőkkel van a bajom, akik nyálasak és bőgnek. Én meg türelmetlen vagyok sajnos. Szóval: no gyerek. (A most felháborodott ismerőseimnek üzenem,hogy egyszer lehet hogy majd örökbe fogadok egy kambodzsai árvát, de ez minden amit megtehetek a magyar népességnövekedés érdekében.)

3: Nem szeretem azokat a dolgokat amik már túlságosan is rutinszerűen működnek. Itt nem feltétlenül a 6 órai kelésről van szó, hanem az emberi kapcsolatokról. Például, ha valaki azt mondja neked, hogy "nem baj ha nem vagyunk szerelmesek, majd megszokjuk egymást."...Na ez az ami nálam nem működik és kész. Ott romlik el minden. Mikor a "megszokás" jut róla eszembe.

4: Nem az otthon maradás a fő célom. Nem én vagyok Miss Karrier az igaz, de mint mindenki, én is szeretnék egy normális munkahelyet, normális életet amit én építek fel, és magamért érem el a céljaimat. (juuj ez visszaolvasva tiszta gáz, bocs xD)
Otthon amúgy is ahlálra unnám magam, nekem kell a nyüzsi meg a rohanás meg a kávé és az energiaitalok műíze. Ennyi.

5: A legfontosabb hiányosságom meg az hogy: nem tudok főzni! Számomra ez nem egy életbevágó kérdés és utálom az olyanokat (főleg a biológiailag nőnek született de mára inkább az igénytelenség csúcsát súroló ufóknak kinéző lényeket), akik emiatt bárkit is le mernek nézni. Én tudok spagettit főzni, meg minden olyat amit én megeszek (hála az aputól kapott vega szakácskönyvnek meg tésztakönyvnek). Oké, nem mindent, de éhen halni sosem fogok:)

Visszatérve a Szex és New Yorkra... a szingliknek azért jó, mert addig tökéletesíthetik az életüket ameddig nekik jó, nincsenek kötöttségek érzelmek és kapcsolatok terén, nincsenek kötelező programok, ja és nem kell megtanulni húst sem csinálni ha te nem eszed meg:)

  Azon tűnődtem el ma; lehetséges, hogy nem szentelek elég figyelmet Rátok, kedves olvasóim:)) (Nem írom, hogy jámbor olvasó, mert az olyan lebecsmérlő szerintem, és inkább meghagyom a régmúlt idők magyar íróinak.) Szóval mindössze arról van szó, hogy talán érzéketlennek és önzőnek tűnhetek mostanában, mert egyrészt alig írok, ha meg írok, akkor sem köszönök meg mindenféle embernek dolgokat. Mert az szokás ám a blogokban. Nemrég más blogokat is átfutottam, és habár nem boncolgatnak olyan magasröptű dolgokat mint én (xD), de tanulságosak mind, ugyanis sokban elkezdenek személyeskedni az írók, mintha levelet írnának, vagy csetelnének, vagy nem is tudom.
 Nos ilyet tőlem ne várjatok, mert alapvetően csak pár ismerősről tudom pontosan, hogy olvassák a blogomat, a többi látogató kiléte számomra is titok.:)

 És nem is akarom, hogy ez megváltozzon, de néha azért jó lenne tudni hogy kik is járnak ide, vagy néznek be véletlenül, esetleg kényszerítik őket aljas módon, hogy kattintsanak erre az oldalra... Ezért hát ha Te úgy érzed, hogy van véleményed az oldalról, a tartalmáról, rólam, vagy akár témát ajánlasz nekem (amit ugysem fogsz mert lusta dög vagy akárcsak én, és hacsak nem csókol homlokon a múzsa, úgysem írsz nekem semmilyen értelmes témát..), esetleg kritizálni mersz egy kis bejegyzéssel (amit örömmel veszek, mégha utána virtuálisan le is ordítom a fejedet:D), akkor egészen nyugodtan tedd meg, kérlek.

 Mindenesetre köszönöm az eddigi kommenteket, és azért most teszem ezt meg, mert szeptembertől igyekszem majd összeszedettebb lenni és ide is többet, jobbat írni, és kicsit áttekintem az eddigi dolgokat... Ha néhány bejegyzésnél el is ragadtattam magam, azért elnézést, dehát ilyen vagyok, ez van:) Tehát elsősorban köszi Lexnek, aki sokszor és sokat írt és ez annyira jó, mert így tudom hogy őt igazán érdekelték a témák amikhez hozzá szólt, és ez nagyon nagyon jólesik nekem:) (pity-pity,adjatok zsepit.:P)...Aztán köszi még Zsuzsinak és Petrának, akik szintén egy csomószor irogattak ide,meghát alap hogy őket nagyon love:) Meg Katának, akinek van egy tökjó blogja úgyhogy remélem megérti hogy itt nyáladzok pár kommentért xD Aztán még Gyöngyinek is, amiért kommentelt:) Kennynek amiért egyszer tuti tök véletlenül feltévedt ide,és mégis írt:) És mindazoknak akik egyszer kommentáltak ugyan de nagyon jó volt olvasni azt és remélem még feljöttek/jönnek ide párszor! (Pl:Bori,Beszti,Wimmy,Denken és még pár nem regizett emberke)

 Úgyhogy remélem, ezután akiknek a neve nem szerepel itt, azok is irogatni fognak, mert én szívesen vitatkozok itt bárkivel vagy fejtek ki érdekes témákat.. aki meg most lépett fel ide elsőre (és még nem hányta össze magát ebben a nagy szeretet-orgiában), azt arra kérem hogy olvasson vissza, aztán ha van valami óhaj,sóhaj,kérés vagy bármi akkor írjon ide:)

üdv: a szerk. :P azaz dessy

 

 Vonuljunk-e vagy ne? Persze attól függ melyik oldalról nézed a kérdést, ám a válasz még  melegek között sem olyan egyszerű. Pro érvek: meg kell mutatniuk magukat, ki kell állni az egyenlő jogokért, a tavalyi események után nem lehet nem elmenni, össze kell fogni, stb.
Contra: csak provokáció az egész, felesleges szítani a jónépet, másképp kell képviselni a melegeket, stb.
 Az én szerény véleményem az, hogy habár ez az elmúltkét évben lezajlott felvonulás egyáltalán nem arról szól amiről szólnia kéne, és egyes nyugati országban szól is (azaz egy fesztivál jellegű parádé, ahova melegek és heterók is kimennek, színes kavalkád kamionokkal és zenével.). Nem. Ez nálunk valami egészen más már. Ennek ellenére én azt mondtam/mondom, hogy ki kell menni! Azért, mert idén nem volt provokáció. Csak két kamion. Rajta kapkodó tekintetű emberek, akik vállalták, hogy kiteszik magukat tojás-céltáblának. Mellettük rendőrök. Annyi rendőr, hogy minden felvonulóra jutott volna kettő. Szivárványos zászlók. Meg esernyők. Igen, esernyőből jól álltunk. Na meg kellett is.

Volt aki kiskutyát is hozott magával. Volt aki saját készítésű pajzsot. Vagy vízipisztolyt. Voltak leszbikusok. Travik. Melegek. Heterók. Büszke szülők és barátok. Emberek. Mind, egytől egyig. De aki elindult, az végig ment. Kordonnal körbezárt utca, szinte ketrec, amit rendőrsorfal, rendőrautók és bámészkodók vettek körül a Hősök teréig. Néha megálltunk, mert előlről jött a hír, hogy a végállomásnál baj van. Vízágyúk, náci vezényszavak. Ezekről beszéltek a felvonulók. De látni nem láttunk semmit. Aztán hirtelen egy petárda. Meg nekem egy szívinfarktus:)

Így telt el a kb 2 órás menetelés. A keresztutcáknál futottunk. Volt aki elkapdosta a tojásokat, de vissza már nem dobhatta. Törvényellenes, kérem szépen...
Ha most valami frappáns befejezésre számítotok akkor sorry, itt nem volt semmi olyan amiből ötletet meríthetnék, legszívesebben beverném az összes politikus fejét, hogy hagyták ilyenné fajulni ezt az országot. De hát ha ez kell, tessék. Molotov-koktél, szuper. Ez már igazán magyar, ilyet is csak mi tudunk. Feldobjuk tojás, leesik koktél, miaz? Hungarikum:)
 

 Legutóbbi bejegyzésemet olvasva, és az azóta eltelt időt figyelembe véve, okkal hihetik azt páran hogy feldobtam a talpam, Dunába vetettem magam, önkéntes számüzetésbe vonultam, stb.. szerencsére (vagy sajnos?) még ez nem történt meg.
 Jelentem, élek és végre vége a sulinak. Megkaptuk a bizit is. Ezúton szeretném megköszönii azoknak a tanároknak a "megértését", akik figyelembe vették, hogy történelemből magolok egész napokat és ezért nincs időm az ő tárgyukra, és akik még véletlenül se rontották le emiatt a jegyem..pff... na mindegy ez az én hibám, tudom. Mea kulpa.
 A nyár eddig úg telik, hogy lusta vagyok elmenni angolszintfelmérőt írni, élvezem a klimatizált lakás nyújtotta luxust és közben imába foglalom a légkondi-nevét; bulizni járok, meg punnyadok,alszom, netezek és igyekszem úgy tenni, mintha ez hasznára válna bárkinek is.

Szombaton hatalmas buli lesz Alibiben amúgy amit Kennyvel szervezek, úgyhogy gyertek el minél többen:) Persze nem muszáj, de ha megtudom hogy ezt elolvastad és nem vagy ott akkor megtalállak és kifilézlek. höhö.
 És rájöttem, hogy márcsak egy, azaz 1 év van hátra. Igen. Aztán vége. Én várom már, mert kiváncsi vagyok,hogy utána mi lesz. Persze hiányozni fognak az osztálytársak, főleg egy páran akiket imádok, meg talán egy-két (hangsúlyozom:1,2) tanár is. Meg maga a sulinak a hangulata. Hmm... De utána is jó lesz, és tovább aludhatok xD
 

Most csak ez a kis szösszenet tellett tőlem:) Kellemes nyarat édeseim, vigyázzatok magatokra! Tessék bulizni meg sokat olvasni^^

píszendláv

 Olyan izomlázam van gyerekek, hogy az durva... a hasamban! Tegnapelőtt hasizom-felmérés volt tesiórán.. képzelhetitek. Most még röhögni sem tudok.
 Ma arról akartam írni, hogy mennyire depresszív hatással tudnak rám lenni a tanárok az iskolában. Hmm.. szóval neki is fogok mielőtt elmegy tőle a kedvem:)
 Komolyan, tegnap azt hittem megőrülök. Ma meg folyt köv.
Tegnap közölte velem a biosz tanárom hogy nekem nincsenek ambícióim, pár testnevelés tanártól meg megkaptam, hogy kiállíthatom a szegénységi bizonyítványomat (csak mert nem akartam ott maradni, a szabadidőmet arra áldozni hogy meghallgassam a sportnap eredményeit, amin ott sem voltam!! és ami nem érdekel!). Nehezen viselem az igazságtalanságort, főleg az antiszociális napjaimon. (haha)
A mai adag is megvolt persze, de ezt már le se írom, semmi különös, csak kb minden órán valami hozzáfűznivalójuk volt szerény személyemhez. Szupi.
Mindenesetre nem meglepő, hogy miért van annyi depressziós és agresszióba menekülő fiatal a világon. Persze tudom hogy máshol rosszabb, de az én törékeny lelkivilágomat már ez is sokkolja kellőképpen. A pedagógusi viselkedésformáról nem tudok sokat mert nem vagyok az, de tuti nagyon távol áll egyesektől.
 És nem, nem az zavar hogy vannak akik nem vesznek emberszámba csakmert nem tudom a bioszt meg a kémiát... hanem az, hogy elkönyvelnek valamilyennek, anélkül hogy igazán ismernének. Megkéredezte szerintetek bármelyik (=tanár) is hogy miért nem voltam sportnapon?? Hogy azon a héten apukám kórházban volt és kb leszartam a sportnapot! Most is leszarom, és ha ezzel bármelyik magát pedagógusnak nevező egyénnek problémája van az mondja a szemembe és ne pofákat vágjon meg hasonlók... ja nem, nem vagyok ideges...XD
 Tudom, hogy nekik is vannak problémáik. Alleluja! Mindenkinek vannak. De én mégis képes vagyok köszönni a folyosón, ő meg nem köszön vissza. Hmm. Én nem nézem le, csakmert gondolom nem ért tulságosan az irodalomhoz, vagy nem tud forgatókönyvet írni. Mert ő ilyen. De akkor hogy is van ez? Én meg vagyok bélyegezve, csakmert nem fogok olyan droid lenni akit irányítani lehet, de nekem egy rossz szavam ne legyen hozzájuk.
 Sorry a nagy érzelmi kirohanásomért, de az elmúlt két nap kicsit rosszul érintett.
Nap mint nap diszkriminálnak minket magasság, kinézet, stb szerint, észrevettétek ugye? Vegyük pl a tornasort. Tiszta megaláztatás a cél. A kicsi, azaz én, érezzem rosszul magam, mert én csak a sor végén állhatok, tehát felnőtt koromban is elégedjek meg az "utolsó" hellyel. (csodálkoztok hogy ezek után miért lesznek olyanok az alacsonyakból mint pl Hitler,vagy Sztálin?) Nem igaz az, hogy a futás miatt. Kérem szépen, én le tudom futni az előttem álló kb 3 embert. Mert gyorsan futok. Ennyi.
 Minden tiszteletem a tanároké, mármint azoké akik kiérdemlik, azaz nem néznek le, emberként kezelnek és jófejek (pl: a volt rajztanárom, vagy a matektanárom), de senki ne várja el, hogy megjátszam a tiszteletet olyan iránt akinek a szeméből süt a megvetés felém. Mert akkor csak dühös leszek, hisztizek egyet és ilyen hülye blogbejegyzéseket kezdek otthon irkálni. :P
 Az iskola első napján nem is értem miért nem ezzel kezdik. Miért nem készítenek fel arra, hogy itt mindenki elvárja a nyalizást és hogy csak akkor lehetsz valaki, ha nem lógsz ki a sorból (ebből és köszönöm, nem kérek..). Nem. Csak annyit szólnak, hogy "üdvözlünk iskolánkban, érezd magad megtiszetelve hogy itt lehetsz, tanulj sokat!".. ahelyett hogy egyszerűen csak annyit mondanának: "nem ígérhetünk mást, csak vért és könnyeket"..Churchillnek bejött.

 Mit ne mondjak, nagyon nem szimpatizáltatok a legutóbbi írásommal, egy darab komment se jött rá. Na sebaj. Nem kesergek emiatt, van elég bajom.
Ja, és ma antiszociális vagyok egy picit. Ezt főleg annak üzenem, aki azt hiszi hogy bántásból mondtam neki valamit, pedig nem. Én sosem bántok senkit. Néha vannak hülye vicceim, meg bunkó vagyok olykor, de ezt meg lehet szokni. A legjobb barátnőmnek legalábbis 11 éve töretlenül sikerül. De lehet hogy azért értjük meg egymást olyan régóta, mert ő is antiszoc. És ez összeköt minket :D lol.
 Szóval ha valaki közli velem hogy antiszoc vagyok, azon nem fogok besértődni sajnálom, mert igaza van..
 Jaa, tudom, tudom, most mindjárt az okoskák elkezdik itt nekem irogatni, hogy dehát az "antiszociális" az nem ezt jelenti. Én is tudom: Az antiszociális személy nem tartja fontosnak, hogy betartsa a társadalmi előírásokat. - Azaz pl az alkoholisták ilyenek, a drogosok, és minden bűnöző voltaképp.
Az "aszociális" jelenti azt, amire az átlag ember az antiszociális szót használja. (aszociálisviselkedési "norma", amely szintén nem veszi figyelembe a normákat, és olyan tünetek észlelhetők az egyénnél, mintha teljesen egyedül lenne ezen a "bolygón".)
 De nem érdekel, én akkor is az antiszoc-ot használom magamra, mert az jobban hangzik :))
Tudtátok, hogy a hajó neve, amivel Darwin eljutott a Galapagos-szigetekre, az volt hogy "Beagle"? Tökre jó! Nekem olyan fajta kutyám van ám, bizony.
Hmm... több okos dolog most nem jut az eszembe.
Ja, egy rejtély,a mi megoldásra vár: Ma reggel álltam a tusolóban, erre sárga víz kezdett el folyni :O komolyan!! Na, valaki mondja meg, hogy mi volt az, és akkor veszek neki egy fagyit.:o) De azért őrület, nem? Na mindegy.
Mára ennyike. Nincs témám, észrevetted?xD Jó vagyok.

píszendláv