Mivel már karácsony előtt meg akartam írni ezt a bejegyzést, csak nem volt rá időm, ezért a cím marad. A lényegen nem változtat.:)

 Azon gondolkoztam, hogy miért változik meg évről évre azoknak az embereknek az összetétele akikkel jóban vagyunk és tényleg bármit megtennénk értük. Najó, nem mindenki, vannak örökös tagok akik akár tizenhárom (lassan 14?!) éve ott vannak a kezdőcsapatban. De mindig lesznek akik továbbállnak és ez teljesen kiábrándító... Szeretem az állandó dolgokat, hogy ami jó, annak nem kell lecserélődnie. Bár a változás sokszor pozitív, meg ki tudja, talán így van rendjén hogy akik nem igazán értékelnek azok egy idő után a legfontosabb kategóriából átcsúsznak a jó-együtt-bulizni-és-ennyi kategóriába. Szomorú. Nem vagyok haragtartó típus, szóval akivel sikeresen össze is vesztem 2010-ben, az számíthat a 2011-es megbocsátásomra (Ámen.), viszont felejteni sem szoktam soha. Így aki továbbra is olyan mocskos dolgokat mond és tesz, ami nem tetszik annak sajnos a következő év sem az lesz mikor meg/vissza nyeri a barátságomat. :)
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt meg voltam győződve róla hogy a 2010 lesz életem legrosszabb és legtöbb könnyel átitatott éve. Többé kevésbé teljesült is a jövendölésem, ám az utolsó pár hónap kissé segített megszépíteni az egész 12 hónapos időszakot. Először is a főiskolán olyan embereket ismertem meg akik (nyál következik..lavrot!) egészen új értékeket mutattak nekem és értelmet is adtak olyan dolgoknak amiket sajnos elfelejtettem előtte. Nem szeretek nevesíteni amúgy embereket itt...de akikről szó van, úgyis tudják. Az, hogy volt kikkel együtt karácsonyoznom; hogy volt kikkel úgy beülni órákra hogy imádtam bejárni a suliba; hogy voltak tanárok (najó..igazából 1:) aki tényleg olyan dolgokat tanított amit tudom hogy érdemes nemcsak megtanulni de meg is élni...; hogy tudom, itt van nekem az az 1 2 ember a csoportból (lehet hogy több, de ők mindenképp) akik a következő évben is mellettem lesznek és asszem itt le is állok mert a nyáltócsától nem férek oda a klaviatúrához...:)

Sajnálom, hogy elvesztettem olyanokat akiket talán nem kellett volna. És lehet hogy pár hónapja még bizonytalanságomban azt mondtam volna hogy csak "én" sajnálom. De most inkább úgy gondolom nekik kéne sajnálniuk, mert a látszat/érdek barátságok mellett kellenek olyan emberek akik igazán kitartanak és Én tényleg olyan voltam.

Boldog Új Évet Mindenkinek előre is:) És remélem a nagy karácsonyi ömlengésem senkiben sem keltette azt a látszatot hogy a szeretet ünnepe kihozta belőlem a kisangyalt, mert az azért tévedés...