És tényleg imádtam! Elég fura kritikákat olvastam a filmről, ezért gondoltam tisztába teszem a dolgokat, nehogy bárkit is eltántorítsanak a negatív vélemények a film megnézésétől. Mert megéri. Nemcsak Ewan McGregor szép szeméért.

Jim Carrey régen kinőtte a kezdetben rászabott szerepeket, ezt már a Truman Show óta tudjuk. Maradt ugyanaz a gumiarcú színész, aki az Ace Venturában kimászik egy mű-rinocérosz segglyukából, de valahogy mégis több dimenziót tud teremteni szerepeinek a játékával. Én az I love you Phillip Morrisban szerettem a legjobban. Mert a már megszokott mosoly mögött ott bújkált valami komolyság és a karakterhez illő szomorúság is. Azt hiszem abszolút beérett, hibátlan. Ewan McGregor is szuper, ugyan az ő karaktere kevesebb lehetőséget kínál de mégis mindent kihasznál amit lehet. Naivan mosolyog ha kell és mindent elárul a tekintetével, szavak nélkül is elhiszünk neki bármit.
Pl kedvenc jelenetem az ismerkedésük a börtön jogi könyvtárában. Abban a pár percben benne van minden szeretet, irónia és humor ami az egész filmet jellemzi.
Lehet persze szétszedni az egészet és elemezgetni hogy mi volt a túlzás, mi volt öncélú rendezői fogás ésatöbbi, de én eddig ahányszor megnéztem a filmet (négyszer), mindig újabb és újabb mozzanatot találtam ami imádnivaló volt vagy éppen borzasztóan szomorú, és mindig úgy éreztem a végén, hogy igen, ezt nekem még meg kell néznem valamikor.
 Nem valószínű hogy bekerül a világ legjobb 100 filmje közé, vagy hogy a meleg kultuszfilmek következő nagyjaként fogják emlegetni, mert nem erről szól. Hanem emberi történetekről. Akik a szeretetért feláldoznak bármit, néha magukat, néha mindenki mást.
Az pedig hogy igaz történet alapján íródott, talán még nagyobb mélységet ad a sztorinak és a jelentésének. Jim Carrey arcmimikája sem elég ahhoz hogy elfelejtsük, ez az ember a valóságban TÉNYLEG ezen ment keresztül.
 Az pedig - legalábbis számomra - mégegy pirospont, hogy mennyire palira tudta venni Texast, és tulajdonképpen az egész amerikai rendszert egy fickó, aki papíron semmihez sem értett, mégis bármit el tudott érni. Nem lövöm le a poénokat benne és nem mondom el mi a vége, tessék megnézni és véleményezni.
Én imádtam, Phillip Morrist is és Steven Russelt is. És itt a vége, nincs csattanó.