Elég régen nem írtam ide, ennek oka az volt hogy semmi érdemleges témát nem találtam és sajnáltam volna az én és a ti időtöket pazarolni valami szemétre. Azzal úgyis tele van az univerzum.
 Lehet hogy most is unalmas lesz a dolog, de fontosnak érzem kiírni magamból. Nemég kaptam egy megjegyzést az egyik osztálytársamtól..konkrétan közölte velem hogy egyáltalán nem fogom fel a művészetek lényegét és semmi esetre se menjek művészeti szakokra. Csak azért írok most erről, mert ez nem az első hasonló megjegyzése volt már neki. (Igen, hátul is van szemem/fülem, meg gondolatolvasó is vagyok:P) Abszolúte sértettséget éreznék abban az esetben ha nem lennék antiszociális lélek, és nem szarnám le (óh, bocs, de kultúrálatlanságom szókincsemben is megmutatkozik) mások véleményét.:) Mellesleg ez az egész onnan ered hogy nem járok magyarfaktra és egyesek szerint ez az án hibám mert nem vagyok képes elfogadni azt hogy a tanárnak nem tetszik amit írok meg nem fogadom a rossz kritikát. Az igazság az, hogy a kritikával nincsen bajom, az értelmetlen lehúzással viszont annál inkább. Ha Te, kedves olvasó lelkesen végigböngészed az eddigi írásaimat rátalálsz egy olyanra, amiben épp erről írok: ez a tanár volt az aki életemben először képes volt 4-est adni nekem. (Nem gáz amúgy, Ady is 3-as volt magyarból a suliban..)

Azon a bizonyos napon pedig, mikor megkaptam hogy nincs érzékem a művészetekhez, az történt, hogy a dolgok legaljának neveztem egy verset, amit a fakton gyártottak és a következőképpen nézett ki: újságból kivágott és tetszés szerint a papírra illesztett szavak összessége alkotta a verset, amit mindneki úgy olvasott ahogyan csak akart. Még mielőtt mindenfajta undok levelet kapnék amiatt hogy bántom a modern művészetet, tisztázzuk, én imádom a művészetet. Színházat, festményeket, könyveket, verseket, a sminkelést (ha már itt tartunk, az is egy művészet.), igazából bármit ami megfog. Én magam is tudok és szeretek festeni,rajzolni, írni. De bocsánat hogy nem esem hanyatt egy 9 - jóesetben magyar iránt  'érdeklődő' - diák órai munkájától. 

Megértem amúgy ha valakiket irritálok. Az őszinteség mindig irritáló tud lenni, én is csak azért nem utálom, mert a hazugság és a képmutatás sokkal idegesítőbb. Na meg ahogy beszélek, hát gáz, nem használok szofisztikált kifejezéseket túl gyakran, de ez azért van mert szerintem nem az mutatja meg az ember lényegét és az hogy milyen is valójában, hogy hogyan beszél, hanem hogy MIT mond. Persze ez csak az én ősbunkó, művészetekhez nem értő személyem szerény és értelmileg csökött véleménye. Ez van.

U.i: Kedves Olvasóim! November végén megjelenik majd egy, a Holnap Magazin által kiadott könyv, melyben az én egyik novellám is helyet kapott!:) A részletekről még írok, és akit érdekel, karácsnyra meg is szerezheti;)