Amikor valami szomorú dolog történik az emberrel, csak két dolog van amit tenni tud; vagy feladja és kényelmesen elmerül a szomorúság adta önsajnálatban, vagy a nehezebb utat választja és inkább feláll, vállalva ezzel a veszélyét, hogy újra kigáncsolhatja a sors, és ismét térgyre rogy. Ám ez utóbbi esetben mégiscsak van némi optimizmus, és ez azért jó dolog,nem igaz?

Mindenkivel előfordul. Csalódások, félelmek, és olyan rossz történések keresztezik az életünket, amik gondoskodnak róla, hogy az egonk a helyén maradjon, és hogy sose érezzük biztonságosan állandónak a boldogságunkat. Érdekes feladat túltenni magunkat a rossz dolgokon, mert néha túl nagyot esünk bennük, vagy túl mélyre mártja bennünk a kést a csalódás. De figyeljük meg a dolgok egy másik oldalát: a fájó dolgok szépek is lehetnek. Mert az utánuk következő dolgokat szebbnek látjuk a szokásosnál; mert minket is erősebbé és tapasztaltabbá tesznek; mert a könnyekből csak tanulunk, s mivel azt hiszem azok sosem fogynak el, ez lehet azt jelenti, hogy életünk végéig erősödünk és mindent képesek leszünk túlélni. Ez legalábbis bíztató lenne.
 Az, hogy ki mennyi szenvedést bír elviselni attól is függ, hogy mennyire nyitott a világ szépségeire, mennyire tudja megfejteni a látható és láthatatlan világ kérdéseit, és hogy hány emberrel képes megosztani ezeket, hány ember szemében látja tükröződni a saját belső világát.
A minket ért rossz dolgok azért kínzóak, mert megéltük már az igazán jót is. A fájdalom nem lehet öncélú; minél többször vészeljük át, annál nagyobb hitünk lehet abban, hogy a végén a boldogságot igenis megtaláljuk. És ez most lehet, hogy katasztrófálisan fog hangozni, de nem szokásom visszaolvasni...rátok bízom.:)
Minden, ami a múltban történt és fájt, most jó dolgokat hozott nekem: barátokat, bizalmat másokban és magamban is, mert most már kevés dolog van amitől megijednék és ne merném megcsinálni azokért akiket szeretek. Most nem feltétlenül a saját tisztánlátásom miatt írtam le ezeket a gondolatokat, hanem azért is, mert lehet, hogy másoknak is vannak hasonló kérdéseik, olyan dolgok, amikben bizonytalanok. Például, hogy van-e értelme mindig csalódni. Vagy hogy jön-e valami jó a sok rossz után. Én talán túl optimista vagyok, de szerintem nem baj ha azt mondom: Igen. Mindenből alapvetően jó dolgok származnak, csak szükség van néha fájdalmas dolgokra is, hogy tisztán lássuk az értékeket, és a szépséget.

A legszebb dolgok mind szomorúak, és csak remélni tudom, hogy minden szomorú dologban meg tudjuk találni a szépséget is előbb utóbb...