Meghazudtolva múltkori önmagamat, most mégse az ide szánt témába kezdek bele. Mert aktuálisabb a mostani. A Valentín-nap. Elképesztő, hogy mennyire lázba tudja hozni az embereket ez a buta amerikai ünnep. (Nem mintha bajom lenne a bugyuta amerikai ünnepekkel, hiszen imádom pl a Halloweent is, de ez más.) (és tudom, hogy a Bálint nap egy ősi magyar ünnep, de az amit ma köré tesznek, na az tuti nem magyar. hanem amcsi..)
Annak ellenére, hogy minden jóérzésű ismerősöm fikázza a rózsaszínszivecskéslufis árusokat, tudom jól, hogy ők is ott fogják megvenni 14-én a sajátjukat. Mert mindenki lufit akar venni.
 Utálom a Valentín-napot. Mert leegyszerűsíti a szerelem jelentését, ezt a sok dimenziós, megfejthetetlen dolgot egyszerűen beletömöríti egy cukormázas sütibe vagy egy héliumos ballonba. És sokáig azt hittem, az embereknek ez nem szabad hogy tetszen. Aztán most itt a döbbenet: hogy mindenki a lufira hajt. Ez komoly.
Az emberek belefáradtak a dolgok túlbonyolításába, a nagy életfilozófiák körmondatokba foglalásába, a másik iránti érzelmek elmondhatatlanságába és abba, hogy egész évben úgy kell tenniük, mintha ezekre vágynának. Pedig dehogy! Nekik nem kell sok. Nem nagyigényűek a földlakók (tudod,csak chips,kóla és pornó...az igényesebbek Milkát is kérnek), de a legfontosabb, hogy ez a Valentín-nap nem csak arról szól, hogy minden pár nyáladzik egész nap. Itt sokkal fontosabb maga a letisztult "adni-akarás" vagy mi, amit bármilyen apróság jelenthet, akár egy képeslap, vagy egy rózsa is.

A legtöbb ünnep ilyen amúgy. Mégha észre sem vesszük, vágyunk az egyszerű, könnyen érthető dolgokra, amiket "még a hülye amerikaiak is felfognak".
Szóval ez a helyzet. Bár sokan mondják, hogy utálják ezt a napot, valahol mélyen mégiscsak szeretik. illetve szeretnék, ha lenne valakijük. Valaki, aki megveszi a kis meglepetést február 14-ére és odaadja, talán minden szó nélkül, de talán ezen a napon nincs is szükség semmire. Csak egy lezárás az egész, egy állapot megőrzése, hogy igen, itt vagyunk egymásnak. Ennyi. Nem is lehet más jelentése a dolognak, és mindenkit lebeszélnék arról, hogy pont ezen a napon kérje meg a párja kezét.. Mert irtó romantikusnak hangzik, de utána képzeld csak el! Egész házasságotok alatt, febr. 14-én kell majd tartani az évfordulót, ami egyet jelent a Valentín-nap szertartásos összetiprásával, annak bárgyú és némi céltalanságot tükröző homályos létének "felmagasztalásával", azaz soha többet ne számíts leegyszerűsített sütikre. Na ugye? Ezt te sem akarhatod!
 
Talán én is szeretném. Mármint ezt az ünnepet. Amit jelenleg utálok. )Úgy gondolod ellentétes gondolataim skizofrén személyiséget takarnak??Hát lehet..)  De sajnos az egyedülálló büszke szingli nők nehezen viselik ezt a napot. Éljen a feminizmus és femme fatale!, de azért egy icipicit megmozdulnak még a jól elrejtett kőszívek is. Na sebaj. Az élet megy tovább, és talán idén is lesz valahogy. Legfeljebb veszek egy lufit. Mint mindenki, én is arra hajtok.