Éppen Szex és New Yorkot nézek... Illetve most pont reklám van a két rész között. Még jó, hogy két rész van, meg is őrülnék ha az egyetlen nézhető sorozatból is csak egyet adnának. (Úgy értem nyáron. Mert év közben megy mindenféle jó, pl Jóbarátok vagy SzüliFelik..)
Kb két éve a suliban az ofőnk kifejtette véleményét a szinglikről. Hogy az egy betegség (csakúgy mint szerinte a homoszexualitás...) és hogy nem szabadna engedni, támogatni meg főleg nem, ahogy ezt néhány magazin teszi. Sokan - természetesen főleg férfiak - úgy vélik, a nők dolga otthon maradni, gyereket szülni és mosogatni.
Mit ne mondjak, az én feminista felem eléggé lázadozik ez ellen. Íme a problámák, amennyiben rám vetítjük az ideális-minta-nő képét, amelyet néhány szexista alkotott:
1: Nem akarok házasságot. Templomit meg pláne nem. Nem hiszem hogy két ember között a legfontosabb dolgot egy puccos vacsora meg egy hatalmas, fehér ruci jelenti... Na nem mintha nem lennék romantikus lélek (mert az vagyok,oks?:D), de ma napság a romantika egy jelentését vesztett kifejezés lett. Én olyat szeretnék max, hogy szép színes ruhában, a színes avaron egy eljátszott esküvőm lenne^^wow.
2: Nem vagyok anyatípus. Nem...bocs ez így pontatlan: utálom a gyerekeket. Tudom, azt hittétek, hogy az eddigi Dessy-kép már nem módosulhat jobban a negatív irányba, tekintve hogy nagyon antiszociális és olykor bunkó tudok lenni, de hát ez van. A gyerekekkel nem tudok mit kezdeni, habár magamat is inkább annak tartom mint felnőttnek, de az más. Főleg a csecsemőkkel van a bajom, akik nyálasak és bőgnek. Én meg türelmetlen vagyok sajnos. Szóval: no gyerek. (A most felháborodott ismerőseimnek üzenem,hogy egyszer lehet hogy majd örökbe fogadok egy kambodzsai árvát, de ez minden amit megtehetek a magyar népességnövekedés érdekében.)
3: Nem szeretem azokat a dolgokat amik már túlságosan is rutinszerűen működnek. Itt nem feltétlenül a 6 órai kelésről van szó, hanem az emberi kapcsolatokról. Például, ha valaki azt mondja neked, hogy "nem baj ha nem vagyunk szerelmesek, majd megszokjuk egymást."...Na ez az ami nálam nem működik és kész. Ott romlik el minden. Mikor a "megszokás" jut róla eszembe.
4: Nem az otthon maradás a fő célom. Nem én vagyok Miss Karrier az igaz, de mint mindenki, én is szeretnék egy normális munkahelyet, normális életet amit én építek fel, és magamért érem el a céljaimat. (juuj ez visszaolvasva tiszta gáz, bocs xD)
Otthon amúgy is ahlálra unnám magam, nekem kell a nyüzsi meg a rohanás meg a kávé és az energiaitalok műíze. Ennyi.
5: A legfontosabb hiányosságom meg az hogy: nem tudok főzni! Számomra ez nem egy életbevágó kérdés és utálom az olyanokat (főleg a biológiailag nőnek született de mára inkább az igénytelenség csúcsát súroló ufóknak kinéző lényeket), akik emiatt bárkit is le mernek nézni. Én tudok spagettit főzni, meg minden olyat amit én megeszek (hála az aputól kapott vega szakácskönyvnek meg tésztakönyvnek). Oké, nem mindent, de éhen halni sosem fogok:)
Visszatérve a Szex és New Yorkra... a szingliknek azért jó, mert addig tökéletesíthetik az életüket ameddig nekik jó, nincsenek kötöttségek érzelmek és kapcsolatok terén, nincsenek kötelező programok, ja és nem kell megtanulni húst sem csinálni ha te nem eszed meg:)
