Olyan régen írtam ide,hogy tiszta szégyen.
A szilveszter jól sikerült, azóta már túl vagyok néhány bulin, meg Martinin is..
A félévimet ne firtassuk, azt hiszem méltán állíthatom, hogy még a megmaradt önbizalmamat is sikerült egy szar jeggyel lerombolnia a magyar tanáromnak. Hihetetlen. Nem, nem az,hogy négyest ad. Mert ha annyira álltam volna, vagy 4-es lenne a tudásom, vagy mittudomén, nem tudnék fogalmazni, vagy beszélnék az óráján, akkor azt mondom: oké. Na, de úgy adni nekem ilyen jegyet, hogy előtte minden fogalmazásomat felolvastatja, meg dícsér, meg ő is tudja, hogy jó vagyok ebből a tárgyból; ez már szemétség. Annyira kivoltam, hogy visszaidézve a jeleneteimet még most is dühít a dolog, és nem kevésbé frusztrál az, hogy nem tudom, mi legyen. Maradjak a magyar faktban, vagy menjek vissza az alap csoportba, ahol tuti meg lenne az 5-ösöm?? Na, de akkorn hova a kitartás, a "megmutatomkiisvagyok", meg a saját magamba vetett hit, hogy én igenis 5-ös vagyok?!(Lelkisegélynyújtásért tárcsázd a 06 70 ...)
Azt hiszem, ezen még filózok egy kicsit, mert nemrég hatalmas döntéseket hoztam magamban, amikhez hozzá tartozik, hogy nem fogok nyalizni egy tanárnak sem olyanért, amit magam is el tudok érni. Ilyen a magyar 5ös is. Ha nem szeret a tanár, az az ő baja, nem fogom megjátszani magam előtte, hanem őszintén a szemébe lesz mondva, hogy ez van, ez az én véleményem, és ha nem tetszik akkor lehet vitatkozni. Persze, taktikusnak kell lenni, tudom, de nekem nem ér ennyit ez az egész. Én tudom magamról, hogy jól tudok írni, olvasni, stb. Nem kell ide egy gimnáziumi magyartanár (ez nem leszólás becsszó, mi több, áldassék az ő neve..), hogy leszólja az én tudásom. Hagyjuk is ezt a témát, mert mindjárt megint kikészítem magam a firkámmal,és annak Ti isszátok meg a levét, hogy még nagyobb marhaságokat kell itt olvasnotok...
Mint már említettem, a saját magam számára (és érdekében) tett fogadalmak mostantól elég fontosak nekem. nem kötelező jellegűek, inkább csak iránymutatóak,vagy mi. Tanultam a magam és mások hibáiból, és nem szeretnék olyan ember lenni, aki mindent megtesz a cél érdekében, aztán ott áll, kezében a CÉLLAL, de egy megtépázott, undorító múlt van mögötte. (hú de drámai,nem?)
Ezt a bejegyzést nem szántam komoly témát taglalónak, inkább majd holnap folytatom, már megvan az ötletem amit kifejtek. Ez meg egy kusza izé lett, csak valahogy el kellett indítani ezt az évet is. Igen,igen, kuszán. Mert az kell már csak ide. No meg a világbéke.
2008, avagy píszendláv
2008.02.05. 21:49Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dessybaby.blog.hu/api/trackback/id/tr40326995
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LEX 2008.02.06. 19:27:29
Hát én is rég írtam, uh most megteszem.
A magyarral kapcsolatban úgy gondolom, már huszan elmondták neked a húszféle véleményüket, aminek minimum a fele fedte az összes többit, tehát nem sorolnék be n+1. helyre, nem hiszem, hogy sok új dolgot mondani, de egyetlen dolog: (szerintem) ne add le a faktot. Nem azért mondom, mert "meg kell mutatni, hogy naonkeményvagy és nem adod fel ennyitől", mivel ez a hozzáállás nem kenyerem, viszont a fakton rendkívül sok olyan dolgot csináltok, amit alapon nem, ráadásul ott olyanok között vagy, akik szintén mélyebben érdeklődnek az irodalom iránt (vagy legalábbis egy részük...) és jobb érzékük is van hozzá, mint azoknak, akik másból fakultálnak (legalábbis egy részüknek...). Ezutóbbi azért lényeges, mert az ember akkor fejlődik a leginkább, ha van kitől tanulnia vagy legalábbis van olyan, akivel kölcsönösen tudnak egymásnak nyújtani valamit. Persze ez nem szükségszerű, lehet, hogy nálatok is a legjobb magyarosok alapórán vannak (a mi osztályunkra ez nagyjából igaz). Ami még fontos fakton, hogy a tanár is talán magasabb színvonalon oktat, ami megintcsak a te fejlődésedet segíti. Mondjuk hozzá kell tennem, hogy ez se mindig igaz...Nem tudom, ezek mennyire igazak nálatok és lehet, hogy már gondoltál ezekkel, de remélem sikerült egy morzsányi újdonságot is összehoznom. (:
A magyarral kapcsolatban úgy gondolom, már huszan elmondták neked a húszféle véleményüket, aminek minimum a fele fedte az összes többit, tehát nem sorolnék be n+1. helyre, nem hiszem, hogy sok új dolgot mondani, de egyetlen dolog: (szerintem) ne add le a faktot. Nem azért mondom, mert "meg kell mutatni, hogy naonkeményvagy és nem adod fel ennyitől", mivel ez a hozzáállás nem kenyerem, viszont a fakton rendkívül sok olyan dolgot csináltok, amit alapon nem, ráadásul ott olyanok között vagy, akik szintén mélyebben érdeklődnek az irodalom iránt (vagy legalábbis egy részük...) és jobb érzékük is van hozzá, mint azoknak, akik másból fakultálnak (legalábbis egy részüknek...). Ezutóbbi azért lényeges, mert az ember akkor fejlődik a leginkább, ha van kitől tanulnia vagy legalábbis van olyan, akivel kölcsönösen tudnak egymásnak nyújtani valamit. Persze ez nem szükségszerű, lehet, hogy nálatok is a legjobb magyarosok alapórán vannak (a mi osztályunkra ez nagyjából igaz). Ami még fontos fakton, hogy a tanár is talán magasabb színvonalon oktat, ami megintcsak a te fejlődésedet segíti. Mondjuk hozzá kell tennem, hogy ez se mindig igaz...Nem tudom, ezek mennyire igazak nálatok és lehet, hogy már gondoltál ezekkel, de remélem sikerült egy morzsányi újdonságot is összehoznom. (:
