Aki nem látta a két filmet (Otthonom,Idaho és Swimming Pool) az ne nagyon próbálja meg megérteni ami le van írva, még nekem is nehezen megy...
Íme az első, a Swimming Pool. Francia művészfilm némi drámával és homoerotikával, amúgy elég érdekes film. Aki nem aluszékony és szereti a francia a filmeket az nézze meg.
Ez a rövid novella tényleg nem jelent semmit!! Csak úgy jött, és hogy nehogy valahogyan elvesszen a gépen, felteszem ide. A másikat holnao dobom fel, hogy legyen időd megemészteni és megutálni érete...hmm. Akinek nem tetszik attól sorry...
VÁGYAK
Vágyak. És képtelen képek cikáztak át a fejemben. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Mikor megpillantottam őt, a szívem összerándult. Rózsás arcán tündököltek a nap sugarainak a fákról visszatükröződött árnyai. Olyan volt, mint egy angyal. Gyönyörű és elérhetetlen. Valami mesebeli fény vette körül a testét, emiatt csak a karcsú sziluettet tudtam követni. A szeme. A szemében számtalan dolgot láttam, amiket emberi nyelven kifejezni nem lehet. Olyan volt, mint aki a túlvilágból tért vissza, hogy fényt hozzon nekünk. Olyan fényt, melynek tisztasága beragyoghatja az egész földet. E tiszta lelket azonban besározta a világ. Mert mindent, mi tiszta, szűz szépségként jön világra e helyen, előbb utóbb megtalál a kísértés láthatatlan szele, s nem ereszti el, míg meg nem cselekedi azt, amit meg kell. Mert mindnyájan vétkesnek születtünk, hogy aztán bűnhődjünk azokért a bűnökért, miket el kellett, hogy kövessünk, hogy aztán beteljesedhessen bűnös létünk.
Vágyak. És forró ölelések közt sóhajtom a nevét. Szememmel ide-oda tekintgetek, szépségével nem tudok betelni. Mint a tengerből életre hívott ősi lény; csupa ösztön, csupa kiismerhetetlen gondolat és tett. Látom őt, de fel nem foghatom. Mert csak a pillanat őrzi meg sudár alakját, csak egy másodpercben csodálhatom a természet legszentebb alkotását. Mert igen, a múlt összetiporná őt. Hiába ő a legősibb teremtmény, még e varázslatos tündért is megkoptatja a múlt, s megfosztja vibrálásától az emlék. Az emlék, mit az idősek oly nagyon szeretnek. Mi felidézi a múlt keserédes pillanatit, azt a régen elmúlt érzést, mikor az ember még mert cselekedni, mikor vétkezett, mikor szeretett. Mert tudom, hogy e lángoló, izzó szerelem most ég bennem és benne. Csak most. Később csupán tompa gyertyaláng lesz, apró szívdobbanás, mely elveszti értékét. Ezért könnyezem hát. Meghalnék azért, hogy örökre ebben a percben élhessünk. Megölnélek téged is, csakhogy megőrizhesd a jelent.
Vágyak. És érzem, hogy közel a vég, mikor el kell menned. Nem, nem hagyhatsz el! Hisz nélküled már nincs értelmem. Elvennéd azt, mit eddig adtál? Minden érzékemmel téged akarlak, minden pillanatomban veled akarok lenni. Nem foszthatsz meg az öröklét illúziójától, mit te adtál nekem, mikor karjaimban tarthattalak, mikor magadhoz öleltél. Hisz te voltál, ki a bűn árkába taszítottál. Nem bánom én, mert így veled lehettem. Nem rémít meg a Pokol tüze és füstje, sem a Purgatórium halálhörgése!
Míg veled vagyok, nem bánthat a halál. Még ő is meghajol a te hatalmad előtt. Bárki vagy is, mert kiléted örök rejtély marad, én szeretlek. Szeretlek, szeretlek és milliószor szeretlek. Mert hittél bennem és erőt adtál, hogy magam lehessek, hogy magam lehessek veled. De most félek. Ijesztő az idegennek tetsző árny a szemedben. Ez már nem a fák visszhangja, nem a megszokott csillogás. Látom már. Tudom, értem. Tovább állsz hát, most, hogy bűnössé tettél, hogy megteremtettél.
Vágyak. Értelmet kaptam, célt a létezésben és most elveszett. Nem fogsz többé gyengéd karodban, nem óvsz meg a démonoktól. Hagyj hát, ha menned kell, hát menj. Hisz mindenkit ott hagysz. Kiismerhetetlen és örökké menekült bűnös vagy. Átkoznak téged. Átkoz mindenki, kit valaha befogadtál, boldoggá tettél, majd eltaszítottad magadtól, mint megunt játékszert. Ennyit értem csupán? Nem. Tudom, hogy szerettél, hogy akartad a sok közös sóhajt, a számtalan mosolyt és a végtelen éjjeleket.
De téged a pillanat szült. Az ő bűnös gyermeke vagy, ki arra született, hogy hitet adjon a hitetleneknek, erőt a gyengének, majd orozza el a hatalmat a büszkétől, s törje össze a hívő szívét. Ezt tetted velem is. De én nem bántalak. Sosem tenném. Pillantásod már a múlté, de célt adtál nekem, azáltal, hogy elhagytál. Újra megkereslek. Megkereslek, s mikor rád akadok, ismét enyém leszel. Akkor én leszek majd, ki megálljt parancsolok neked és a kijárt út helyett a mély erdőbe viszlek. Én leszek majd, kinek neve ajkadon csügg majd minden éjszaka. Menj hát most. Menj, Julie, s merülj el a habokban. A víz tükre számomra már nem titok. Átlátok rajta, s téged is megtalállak, drága Julie…
/~ Swimming Pool/
