Na igen! Így kell írni kellő ironiával és cinizmussal az iróniáról és cinizmusról. :) De ennyi kell is, a humor okán.
De a cinizmus kéz a kézben jár a pesszimizmussal, és aki végletekig cinikus mindent sötéten lát, ezért nem szabad túlzásba esni, csak amíg tényleg humorosnak találjuk. Egy jótanács a pesszimizmus ellen: amellet hogy nem haggyuk a humorérzékünket elveszni, tanuljunk meg magunkon is nevetni néha. (Különben meghagyjuk az örömöt másoknak.) :)

Ó, hát köszönöm, megéltem, hogy teljes blogbejegyzést ihlessek :D
Ami a túlzott dolgogak illeti: egyetértek. Azért a szélsőségek mellőzését sem érdemes mindenáron erőltetni, még ha ez elég hülyén hangzik is...(merthát lássuk be, érdekes állítás, hogy a dolgok "nem-eltúlzását" is el lehet túlozni). Arra gondolok itt, hogy bizonyos esetekben nem jó ötlet kerülni mindenféle eltérést az "Arrany Kozépúttól". Általánosan jó taktika, de néha eléggé meg lehet szívni, meg hát a nagy semlegességben a végén már meg se kérdezik a véleményedet valamiről, mert tudják, hogy nem nagyon foglalsz állást, uh kár foglalkozni veled. Tudom, hogy nem erre gondolsz a bejegyzésben, de van efféle aspaktusa is a dolognak. Én pl eléggé hajlamos vagyok kvázi láthatatlanná vállni a fenenagy semlegességemben, uh mindenki meglepődik, ha valamit mondok...(ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem, csak ódzkodok kinyilvánítani sok esetben). Nah mindegy, igazából ez is elég nagy vargabetüvé kezd vállni, uh hagyjuk.
Egyébként szeretem a cinizmust, az iróniát és a gonosz humort...mindhármon kivállóan lehet szórakozni, amig nem veszed túl komolyan, az viszont tényleg elszomorít, ha valaki azt mondja, (komolyan) hogy utálja a pénteket, mert onnan már csak három éjszaka a hétfő. Ezen elsőre jót nevetek, aztán mikor rájövök, hogy az illető komolyan beszél, akkor meg attól fordulok le a székről. Sajna én is ismerek ilyen embereket, főleg online játékokból, akiknek a társosága mellett szívesen láttam volna egy zombit, mint "humoros társalgópartnert, aki felmelegíti a dermedt légkört". És ezek a szerencsétlenek voltak annyi idősek, mint most én. Az egyik még búcsúlevelet is írt (öngyilkos akart lenni, remélem nem jött össze, de nem tudtam vele beszélni), a másik pedig nagy lelkesedéssel ecsetelte, h ő milyen hihetetlenül szerencsétlen, mert nem jön be a csajnak, aki tetszik neki, meg szar az élet, ésatöbbi. Nagyon szeretem azt is, amikor egyes nagy költőink szánalmas siránkozását kell olvasgatni, merthogy milyen szép. Hát nem, nem szép, legfeljebb elkeserítő, hogy a versei fele a mérhetetlen bánatáról és szerencsétlenségéről szólt. Nem állítom, hogy sose lehet valaki szomorú, és ha ettől megjön az ihlete, hát írjon, valóban lehet szép, meg jól esik papírra vetni az ember bánatát, dehát a nyocadik olyan vers elolvasása után, amiben (ugyanaz a költő) a szerencsétlen sorsán és átkozott életén rágódik, hát, hogy mondjam, kicsit oylan érzésem van, mintha komolyan úgy gondolta volna a művész, hogy bizony ő az a kiválasztott, aki az emberiség minden bűnéért lakol.
Asszem kicsit elragadtattam magam (: de eléggé bosszantó, ha ilyet látok, vagy ha valaki a hét hat napján a temetőbe kívánkozik (+-1).

:) LEX,mondtam már h imádom a kommentárjaidat?:P de téleg.. sztem aki azt mondja h öngyilkos lesz, az nem lesz az. csak azok ölik meg magukat akik ezt nem kürtölik világgá előtte..nekem is van ismim aki folyton ezzel jön. először megijedtem,de aztán már megszoktam h ilyenkor csak szépen végig kell hallgatni,h szegényke,stb..aztán ennyi. csak ez meg fáraszto egy idő után és sok energiát elszív:S

Ó, köszönöm, igyekszik az ember.Egyébként pedig a blog bejegyzéseid érdeme, hogy jól tudok rájuk reflektálni :D
Az öngyilkosságot illetően egyébként tényleg ez szokott lenni a helyzet, és talán az a gyerkőc is csak valamiféle segélykiáltásként produkálta a levelet...de nemtom...volt egy rossz érzésem vele kapcsolatban. Hát reméljük télleg nem csinált magával semmit, mert ha épp nem volt rossz kedve, akkor szimpatikusnak találtam.

Denken, utólag is köszi a hozzászólást;)
Lex: jó az ha a neten keresztül lel barátokra vagy legalábbis szimpi emberkékre az ember..szerencsére én elég soxor összeakadok normális emberkékkel:)

Tényleg jó, habár mivel voltam (vagyok) fórum moderátor és egy ilyen online játékban is szuperálok mint afféle "felügyelő-meg-segítő-ember" ezért elég sokféle népekkel szoktam összefutni....nem mindegyik szimpi, van akit kifejezetten utálok, de másokkal meg több éve tartjuk a kapcsolatot, tehát összességében sosem bántam meg, hogy mod vagyok, se azt, hogy GM (azaz a játékvezető szerűség). Egyébként szociológiai szempontból is nagyon érdekesek az online közösségek, illetve vicces megfigyelni, hogy egy ember milyen a Neten és milyen élőben. Sokszor durva különbségeket lehet megfigyelni, szal ezért is élvezem az ilyesmit, bár ez lehet, csak az én kis perverzióm.
Idegesítő lehet folyton végigolvasni a kilóméteres kommentjeimet, uh igyekszem visszafogni magamat...:D

:D én szeretem végigolvasni a kilóméteres kommentjeidet Lex, szoval csak nyugodtan...;)