A teljesen kétkedő olvasóknak üzenem, hogy igenis vannak született vesztesek. Hogy mást ne említsek, itt vagyok én példának. Nem, ez nem önostorozás, ez szimplán reális igazmondás. Merthogy így van. Tudom, és ezt nem is szégyellem, be vallom nyíltan: LÚZEREK MÁRPEDIG LÉTEZNEK, ÉS ÉN IS EGY VAGYOK KÖZŰLÜK.
Hogy meghatározzam ezt a fogalmat,íme pár példa: én vagyok az, akit még az önműködő ajtó is orrba vág ha elbambulva megállok előtte; én vagyok az, aki télen elcsúszik a zebrán, miközben épp egy helyes sráccal szemezek (aki azután természetesen nagy röhögésben tör ki...), és igen, én vagyok az, aki, mikor beleharap a képviselő-fánkba, akkor annak a tölteléke a szoba egészét (főleg a ruhámat) beborítja, nem pedig a számba megy (igen, Zsuzsi, arra az esetre gondolok :P).
A tetovált L-betűt már többször is javasoltam a hozzám hasonlóknak, mint pl azt is, hogy kiérdemelnénk egy külön parlamenti képviselő megszavazását is, hiszen (figyelembe véve, hogy csökkentett képességűek és kétbalkezesek vagyunk) több minket segítő törvényre és a jogszabályok módosítására lenne szükség a teljes társadalmi egyenlősgünket illetően. Na igen, de ki az, aki felkarolná, a lúzereket?! Senki...
 Néha az ember kezdi elfelejteni, hogy ki is ő, és a tetovőált L is a homlokunkon, mintha halványodna, hogy aztán, amint elkövetünk valami szörnyű nagy bakit, ismét lángolhasson. Ezzel mind így vagyunk, szóval tessék beletörődni: ez az L nem henna, és nem lemosható. A szerencse forgandó, de a lúzerség örök.
Azonban nem szabad elkeseredni! Én se teszem! (csak nagyon néha...aztán túllépek rajta) Mert van valami, amivel mi is jobbá tehetjük ezt a világot^^ Najó, ez talán némi túlzás, de tény, hogy a mi rendeltetésünk az, hogy megnevettessük a népet itt a födön, közben meg azt csináljuk amit szeretünk. Nincs annál nagyobb bénázás, mint amikor egy született vesztes (alias lúzer) elkezd megfelelni a környezete elvárásainak, és azzal égeti magát, amihez amúgy sem ért... A művészeknek könnyű dolguk van. Egy művészlelkü lúzer nem olyan feltünő, mert a legtöbb elvont ember magától is csinál bénázásokat. De a hétköznapi-lúzereknek azért nehezebb. Egy két tanács a jövőre nézve:
 - Ne vedd komolyan a dolgokat és akkor könnyebben átesel majd rajtuk!
 - Nevess te is, és igyekezz ne paprika-vörös lenni minden tekintet után!
 - Fogd fel úgy a dolgot, hogy a kövi életben te fogsz majd másokon nevetni! Muhahahah!
 - Xard le azt, hogy mit gondolnak rólad mások. Elvégre semmivel nem vagyunk rosszabbak másoknál, sőt! Ha mi hibázunk, akkor indoklásképp ott az L betű a homlokodon...de ha egy "normál" ember hibázik, az már sokkal gázabb, és ezt ő is tudja!:)
Jah, és most ne kezd el nézegetni a fejed a tükörben, ez az L betű ott van és kész...a kiválasztottak felismerik magukon a jelet...:)