Nos, hol is kezdjem. Talán, hogy ha ma nem vagyok kegyetlenül depis és antiszoc, akkor sosem kezdem el ezt a blogot. Bár ma sem így terveztem. Mikor hazaértem, magamhoz vettem a Zizis zacskót (tudod, sok kis színes cukorbigyó..), ledobtam magam a tv elé, bekapcsolatam David Bowie-t és rövid időn belül mély letargiába süllyedve vártam a véget. A vég ugyan nem, helyette apukám állított be egy új számítógéppel, és rá kellett jönnöm hogy még nem jött el az én időm.
 Ha már itt tartunk, had mondjam el, hogy mennyire együttérzek annak a 17 éves fiúnak a családjával, akik most vesztették el a fiúkat. Igen, pár napja. Meghalt, mikor egy kiránduláson lezuhant egy hegyről. Az élet néha sóvár kegyetlenséggel bünteti az embereket és még élvezi is. De komolyan, nekem meggyőződésem, hogy az Élet szereti nézni a mi szenvedéseinket. Mint egy szappanoperát.
Szeretjük bemesélni magunknak, hogy a halál távol van és sosem érhet el minket. Azután történik valami, amitől olyan közel kerülünk hozzá, hogy szinte érezzük jeges lehelletét. Így volt ez velem is. Egy barátomnak szintén meghalt egy ismerőse. 18 éves lány, megölték. Egy másik ismerősöm évfolyamtársa, 17 éves, szintén ma halt meg.
Nem tudom igazán, hogy szereték-e keresni összefüggéseket, vagy logikát ebben a sorozatban ahol mi vagyunk a szereplők. Szerintem a forgatókönyvírónk beszívott mikor ezt a részt írta. Miért? Mert azokat a szereplőket írtja ki a könyvből, akikre még szükség van, akik előtt van cél... Az Élet persze jól mulat. Ezért is mondom, emberek: az élet kegyetlen!
 Nem áll szándékomban elrontani a napotokat, csak tudjátok ma antiszociális vagyok. És baromi bunkó mindenkivel. De nem akartam ennyi fájó dologgal előhozakodni, komolyan. Ennyire nem vagyok szemét. Csak antiszoc. És kicsit türelmetlen. Mint ma, mikor a McDo-ban (ahova amúgy sohe nem megyek be mert nem támogatok multikat, most csak anyukám akart bemenni..) sorban álltunk, előttünk meg anyuka a gyerekkel. És 10 perc alatt a gyerek nem tudta eldönteni, hogy milyen ajándékot akar a Happy Meal Menu-höz!! Kit érdekel?! Kapjon valami béna műanyag vackot amit két héten belül tuti megun, és menjenek tovább!! Ja, amúgy hangosan megjegyeztem, hogy  "ha lenne egy gépfegyverem..." és erre mindenki rám néz csúnyán..nem értem ezeket a földlakókat, de tényleg.
Hú, azt hiszem elsőre elég lesz ennyi. Úgysem fogjátok ezt többet olvasni mert most elkönyveltek egy bunkó, gyerekgyűlölő (milyen igaz...:)), pesszimista csajnak és töbebt ide se néztek. És nem lesz igazatok, mert más vagyok. Hogy milyen pontosan, arra most nem tudok felelni, majd holnap. Addigra elmegy a Rossz-Dessy és előjön a Jó^^

Szóval mára ennyi. Jóéjszakát minden földlakónak! És minden antiszociális, és szellemileg vagy lelkileg sérült egyénnek is... (el lehet gondolkodni, hogy kik lesznek többségben;))

Jóéjt!

A bejegyzés trackback címe:

https://dessybaby.blog.hu/api/trackback/id/tr54127321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dave 2007.07.31. 21:22:26

hehe, sajna hogy találkoztam veled pont aznap.. -.-

gyongyeebaba 2007.08.25. 13:29:38

jajjj dáv,olyan únszimpi vagy:DDDkis picúr:P
süti beállítások módosítása